Nemzeti öntudat /lanság/

Nemzeti szemléletem…

2012.09.08-án családommal kirándulást szerveztünk egy Budapest közeli „élményparkba”.  Nem tartom magamat nagy hazafinak a szó szoros értelmében, de érdekel a történelmünk, őseink élete, kultúrája. Kíváncsiságunk nagyobb volt, mint az ellenszenv, amit a manapság oly divatos „Nemzeti öntudatos” szemléletű honfitársaink iránt éreztünk.  Nem bántuk meg a kíváncsiságot. A hazafiasság és Magyarság tudat egy teljesen új formáját tapasztalhattuk meg. Korhű jelmezekbe öltözött férfiak, nők, gyermekek talán több, mint százan is sürögtek-forogtak a lovagi tornák helyszínét tökéletesen lemásoló főtéren és a park egész területén. Volt valós csatajelenet, mely az igényes lovagi és harcos ruházatba öltözött küzdőlelkű férfiak agresszió levezetésére is tökéletes megoldást adott. A harcosok valóban mindent beleadtak és keményen küzdöttek, nem sajnálták egymást és a sisakokat sem. A harcok után alkalom nyílt részletesebben betekinteni a park többi látványosságába is. Láthattuk a honfoglalás előtti korokból származó őseink lakhelyeit, életmódjuk részleteit és nem utolsó sorban a híres Magyar íjakat. Kimerítő előadást hallhattunk és láthattunk az eredeti fából és szürke-marha tülökből (nem szarv, mert üreges, mint megtudhattuk) persze nem elhanyagolható összetevők még a szarvas lábszárából származó inak sem. Érdekes és csodálatos volt megtudni micsoda technikai tudás és mennyi munka kellett egy ilyen tökéletes fegyver megalkotásához. Az előadás után ki is lehetett próbálni a kézzel készült eredetivel szinte megegyező íjakat, volt felnőtt és gyermek méretben is a picik nagy örömére. Tovább haladva a karámokban lovak, juhok (szerintem racka lehetett) és távolabb még szürke-marhát is láttam talán. Mind mind őseink által tenyésztett különleges és manapság méltánytalanul elfeledett fajták. Kicsit odébb bepillanthattunk a „katonák és a vándorló őseink” tábori életébe. Korhű sátrakban és jurtákban elszállásolt vendég harcosok és kíséretük főzték a gulyást tűz fölött kondérban.

Az illatok meghozták az étvágyunkat, kerestünk, hát némi elemózsiát mi is. A főépület mellett kemencében sült lepényt találtunk. Ehettük tejföllel-sajttal,  3 fajta lekvárral és mézzel. Érdekes volt, hogy egyazon tészta édesen és sósan is ízletes lehet. Evés után megkerestük a kis tavat, melyen evezős csónakok és egy viking hajó mása található. A látogatóknak is evezniük kellett a csónakokban a vikinghajóhoz vezető ringatózó viziúton, ettől még érdekesebb volt az egész. Útközben és a vikinghajón (Vöröskutya) érdekes történeteket hallgathattunk őseinkről és a vikingek kapcsolatairól elődeinkkel, továbbá a viking portyázásokról és harcosaikról. Közben a főépület előtt újabb csata kezdődött ami újra látványosra és lenyűgözőre sikeredett. Egész ottlétünk alatt nem láttunk számunkra ellenszenves illetőket sem a látogatók, sem a szereplők köreiből. Volt pár Árpádsávos mintázatú jelkép, de ebben a közegben teljesen más értelmet nyert számomra is ez a motívum. Magyarnak és büszkének éreztem magam, ha csak röpke pár órára is, de boldog voltam, hogy Magyarnak születtem. Ezt az érzést veszítem el veszítjük el manapság oly sokszor a híreket, vagy napjaink történéseit figyelve. Jó volt olyan közösségben létezni ezen a csodásan napos szombat délután, ahol nem szégyelltem magam, mert próbálom magam jól érezni a szeretteim körében és ezt nem keseríti meg pár primitív, agresszív, alacsony intelligenciájú „honfitársunk” aki csak a balhét és a pusztítást keresi. Itt éreztem, hogy bár mindenki más közegből, életszínvonalról, tájegységből érkezett ugyan annak az érzésnek örül és adja át magát. Aki hasonlóan gondolkodik és szeretné ezt átélni annak sajnos egy évet várnia kell, mert újabb hasonló rendezvény évente csak egyszer van a parkban, de őszintén mondom megéri átélni.

Szóval remélem jövőre ugyanott még többen együtt leszünk majd.      (EMSE park Szigethalom)

Ez az első írásom itt, de remélem néhányak tetszését elnyeri friss hobbim (írás) első eredménye.