Interjú L. J. Wesley-vel, az Egy űrállomás-takarító naplója írójával

Mesélsz egy kicsit a kezdetekről? Hogyan született L. J. Wesley, az író?

Részben még talán még mindig születőben van. Első „szárnypróbálgatásaim” még általános iskolás koromban voltak (inkább nem gondolok bele, hogy hány éve), kb. negyedikes lehettem, amikor elkezdtem verseket irkálni, egy évvel később pedig különdíjat nyertem az UTI országos versenyén. Általános iskola után valamiért teljesen leálltam az írással, máig nem igazán tudom, hogy miért. 2012-2014 között újra írtam pár verset, de ez körülbelül talán öt darabot jelent. És ennyi felvezetés után akár rá is térhetnék L. J. Wesley-re. 2016. augusztusában, egy írással kacérkodó hölgy ismerősöm felhívta a figyelmem rá, hogy a kortárs online novella pályázatot hirdet, egy index cikk alapján… és volt rá egy ötletem, megírtam és beküldtem. Így született meg az első Afférok novellám. Ugyan a pályázaton nem értem el helyezést, de kaptam pár pozitív visszajelzést, aminek hatására elgondolkodtam, hogy írhatnék még pár ilyen novellát. El is készült pár, majd szeptember végén már az Egy űrállomás-takarító naplóján dolgoztam. Amikor ráébredtem, hogy ezt a könyvet én igenis befejezem és kiadom, felmerült, hogy kéne egy írói név, mert az eredeti nevem túlzottan is tucatnév. Ez lett végül az L. J. Wesley.

 

Az Egy űrállomás-takarító naplója a sci-fi műfajba van besorolva, én mégsem nevezném teljes mértékben sci-finek. Kíváncsi lennék rá, hogy te, mint a regény írója, hogyan vélekedsz erről.

Én leginkább sci-fi paródiának mondanám. Amikor rájöttem, hogy valami sci-fi szerűséget írok, elgondolkodtam, hogy dobom a naplóformát, hiszen a sci-fik általában terjedelmesek, nagy világleírásokkal stb… Aztán inkább úgy döntöttem, hogy szembemegyek az átlag sci-fik jellemzőivel. Egyébként, nekem mindig problémát okozott, hogy besoroljam a könyvemet valamilyen zsánerbe, mert egyszerűen nem gondolok rá így, nem úgy ülök le a géphez, hogy most akkor sci-fit írok, vagy drámát, vagy fantasy-t stb, stb. Nem az én dolgom, hogy eldöntsem, milyen műfajú könyv születik. Ahogy Bukowski is mondta: csak az a dolgom, hogy leüljek a gép elé.

 

Van több készülő regényed is, különféle stílusokban. Ennyire mindenevő vagy akkor is, ha nem írsz, hanem olvasol? Melyek a kedvenc műfajaid, ha vannak ilyenek?

Határozottan mindenevő vagyok. Ha nagyon ki kéne emelni kedvenc műfajt, akkor az talán a fantasy és a sci-fi lenne, de nem tudom határozottan azt mondani, hogy igen, ezek nálam a csúcs. Ez mondhatni, folyamatosan változik. Sokáig azt hittem például, hogy a krimik nem nekem valók… aztán elolvastam a Balekot, a Kakukkszót stb… és rájöttem, hogy én nagyon szeretem a krimit, csak meg kellett találni a megfelelőt.

 

A legújabb regényed – amibe volt szerencsém beleolvasni – egy kómába esett nő történetét dolgozza fel. Habár, ez szigorú értelemben véve nem naplóregény, a visszaemlékezések, felvillanó emlékképek mégis azt az érzetet keltik. Ötven év múlva L. J. Wesley lesz az a magyar szerző, akit irodalom érettségin szidhatnak a diákok, ha a „naplóregény” tételt húzzák?

Hát, nagyon remélem, hogy nem fognak szidni, ha esetleg valóban irodalom tétel lesz belőlem. Nem tudom, hogy a naplóregény mennyire lesz meghatározó a munkásságomban. A kómába esett lány mellett dolgozok egy krimin is, amit igyekszem más stílusban megírni, de közben észrevettem, hogy ott is meglehetősen rövid fejezeteket használok, és továbbra is a nagyon erősen köznapi nyelvezetet. Lehet, hogy a naplóregények az igazán nekem valók, lehet, hogy minden művem ilyen lesz. Majd az idő eldönti. De ha 50 év múlva tétel leszek, remélem, hogy még élni fogok. 🙂

 

Tudom, hogy nagyon sokat olvasol, és szívesen veszed a kezedbe kortárs magyar írók könyveit is. Tudnál említeni pár olyan szerzőt, akire véleményed szerint (egyelőre) méltatlanul kevés figyelem szegeződik?

Nagyjából az összes első/másodkönyves magyar szerző ebben a cipőben jár. Ha nincs mögötted egy nagyobb kiadó, vagy nincs pénzed egy-egy brutális marketing kampányra, akkor abban kell bíznod, hogy a jószerencse melléd áll, és az olvasóidnak annyira bejön, amit írsz, hogy elkezdik terjeszteni a barátok/ismerősök között. De, hogy említsek pár nevet is (a teljesség igénye nélkül): Gabriella Eld, Tomcsik Nóra, M. G. Brown, Krencz Nóra, Francesca H. Nielk. És bár nagyobb rajongó táboruk van, de idesorolnám Julia Lewis Thomsont és Virág Emíliát is, mert ők is megérdemelnének még több figyelmet.

 

Mit jelent számodra az írás? Kedves hobbi, vagy életcél?

Én inkább azt mondanám, hogy szenvedély. Hobbinak elég melós, életcélnak pedig nem neveznék valamit, amit ténylegesen még egy éve sem kezdtem el csinálni.

 

Te hogyan vélekedsz? Egy író önmagának, vagy az olvasóknak írjon?

Elsősorban önmagának. Nem tudsz valamit szenvedélyesen és kellő odafigyeléssel megírni, amihez semmi kedved. Például, én hiába tudom, hogy az 50 árnyalat könyvek miatt hatalmas a kereslet pl. a BDSM, illetve mindenféle szexuális témákat boncolgató könyvek iránt, nem tudnám rávenni magam, hogy ilyet írjak.

 

Nyugaton már teljesen elfogadott, ha egy mű magánkiadásban jelenik meg, kis hazánkban viszont még mindig bizalmatlanul tekintgetnek az ily’ módon megszületett alkotásokra. Te mit gondolsz a magánkiadásról? Csak a tehetségtelenek lehetősége a publikálásra, vagy egy nagyszerű lehetőség a tehetséges gyöngyszemek megtalálására?

Én magam is a magánkiadás egy formáját választottam a Colorcommal, hisz’ ugyan nem pénzt fizettem nekik, de a könyveim egy részének teljes bevétele őket illette. Lett volna lehetőségem „igazi” kiadóhoz is menni, de ők sem jobbak. Ugyan nem fizetsz nekik, de 5-10% közötti összeget kapsz meg a könyved árából, amin, lássuk be, nagyon sokat kellett dolgoznod. Szóval nem, szerintem nem a tehetségtelenek publikálási lehetősége a magánkiadás. Hihetetlenül tehetséges írókat találtam meg a magánkiadásoknak hála. És bizony valószínűleg azok is, akik lenézik a magánkiadónál publikált szerzőket, csak éppen nem tudnak róla. Csak pár példa a nagy sikerű, magánkiadós könyvekre: 50 árnyalat könyvek, Ready Player One, A marsi, magyar vonatkozásban ott vannak Borsa Brown könyvei. Ez mind-mind magánkiadás.

 

Van olyan zsáner, amiben sosem írnál, de szívesen olvasod?

Szerintem nincs. Igyekszem változatosan írni, sok zsánerbe belekóstolni.

 

Végezetül még egy kérdés. Ha szemben találnád magadat egy kedves tündérkeresztanyával, aki teljesíti L. J. Wesley, az író három kívánságát, mik lennének azok?

Hmmm…. Na, ez nem könnyű azért. Filmesítsék meg egy könyvemet (pl. a takarítót…. Ridley Scott, remélem, olvasod ezt), karoljon fel egy kiadó, hogy tényleg csak arra keljen koncentrálni, amit szeretek. Egye-fene, határidőket is bevállalok, ha nagyon muszáj; simán csak szeressék, amiket írok.

A szerző YouTube csatornája IDE kattintva érhető el.