A Need for Speed cím az a jelenség a játékiparon belül, amit ha bárki meghall, tudja, miről van szó, még azok is, akik kevésbé tájékozottak a videojátékok világában. 1994-ben debütált a sorozat első része, amit húsz folytatás követett egészen napjainkig. Ez így kicsit soknak tűnhet, de tényleg huszonegy részt számlál a sorozat, ha minden online és kiegészítő részt is beleszámolunk. E sikernek köszönhetően nem is csoda, hogy ha már e game a filmadaptációig eljutott. Ugyanezzel a névvel idén egy akciófilm látott napvilágot, ami tényleg a videojáték sorozat világát adja vissza.
Alapszabály, hogy filmből játékot, játékból filmet nem szabad csinálni. Rengeteg nézhetetlen vagy épp játszhatatlan adaptáció készült e két műfajból. Gyakorlatilag nem született olyan film vagy játék a másik kategóriából merítve, ami élvezetes lenne. De látszik ez az év a fordulópont a videojátékok és filmek közti oda-vissza kapcsolatban. Az idei South Park The Stick of Thruth volt végre az első olyan játék, ami nem csak, hogy nem sikerült rosszul, de kiváló is lett, pedig a sorozat ihlette azt is. Szerencsére e gyökeres változás tovább látszik folytatódni a játékok és filmek közti adaptációban, hiszen a Need for Speedből készült film is egészen élvezetesre sikerült.
A történet nem nagy cucc, de ez nem is baj, hiszen így Need for Speedes az egész. Főhősünk, Tobey Marshall egy autóműhely tulajdonosa és profi utcai versenyző. Egy régi riválisa őt és Tobey cimboráját egy közúti versenyzésre hívja, amiben Tobey barátja életét veszti. Ezért főhősünk két évre börtönbe kerül és szabadulása után a bosszúért és az igazságért versenyzik…
Tehát az alap sztori nem nagy szám, de ebből a hétköznapi történetből sikerült a maximumot kihozni és egészen élvezhető lett. Persze nem ez a fő mozgatórugója a NFS-nek. De köszönhetően annak, hogy folyamatosan fejlődik a történet, melyben több NFS játék hangulata köszön vissza nem unalmas. A másik nagy pozitívum a történettel kapcsolatban, hogy nincs agyon poénkodva, dramatizálva, mint mondjuk egy Halálos Iramban film. Azokban gyakran van béna, eltúlzott poén vagy túl dramatizált jelenet. Itt is hasonló jelenetekkel találkozunk, de a készítők és a színészek nem estek túlzásba ezeknél, így nem váltanak át gagyiba ezek a részek, nem úgy, mint egy Halálos Iramban film esetében. Persze a viccesebb részeknél azért nem kap görcsöt a rekeszizmunk, mert azért csak nem egy vígjáték ez. De azt hiszem ez nem is baj, mert a Need for Speed nem a viccelődésről szól, hanem a versenyzés szeretetéről.
Az eddig elemzett momentumok inkább a film gyengébb alkotóelemei, annak ellenére, hogy azért nem sikerültek rosszra. A Need for Speed abszolút húzóereje a versenyzés, a látvány és az akció. Ezek lenyűgözőek. Nehéz szavakkal leírni milyen bámulatos látványban lehet részünk a film nézése során. Ennek legfőbb oka a kiváló operatőri munka. Nem mindennapi beállítások tömkelege burjánzik e műben. De erre rátesz az, hogy a készítők igyekeztek hanyagolni a számítógépes effektek használatát. Amit lehetett azt mindent valós autókkal, tárgyakkal, valós helyszíneken vettek fel. Persze azért akadnak számítógéppel megvalósított jelenetek is, de ezek olyan jól sikerültek, hogy sokszor nehéz megmondani, hogy ez most egy felvett kép vagy egy számítógéppel szerkesztett.
Ha már a versenyzésnél és a látványnál tartunk, akkor azt is megemlíteném még a történettel kapcsolatban, hogy az autók, a versenyzés, a száguldás rátelepszik a történtre. Ami nem baj, hiszen ettől lesz Need for Speed a Need for Speed. Épp csak annyi történet, dráma, stb. van, ami kell ahhoz, hogy előre menjen a sztori. Amennyire csak lehet a száguldozás kap szerepet és ettől lesz igazán jó ez a film. Meg persze attól, hogy ezek a száguldozások, versenyzések a főbb NFS részek hangulatát felidézik, azért nem minden részét, de elég sokat.
Ami szintén pozitívum, hogy tényleg minden részletre odafigyeltek a készítők. Az autók és a rendőrautók kinézete, a szereplők jelleme, ruhája, a helyszínek egy az egyben visszaadják a játékok hangulatát és képi világát. De más apró momentumok is felidézik a játékokat. Egy-egy jelenet megkomponálása, ahogy a rendőrök üldözik az autókat vagy, ahogy versenyeznek, lökdösik egymást a versenyzők szintén Need for Speedes hangulatot keltenek. Persze van, ahol apró változtatások vannak a játékokhoz képest, de ez nem baj, az ilyen részek azért vannak, hogy valóságosabb legyen a film. Persze ez így most hülyén hangzik, hiszen a Need for Speed minden, csak nem valóságos. Még is a film kicsit az akar lenni, nem nagyon, inkább csak annyira amennyire egy ilyen filmhez kell és e mellet az NFS univerzum hangulatát megakarja őrizni.
Azért azt fontos megjegyezni, hogy ez a film a színészi teljesítmény nélkül szintén nem lenne olyan jó amilyen. Aaron Paul alakítja főhősünket. A színész ismét bebizonyította, hogy nem akármilyen ember ő a szakmájában és ismét lenyűgözi a nézőket. De a többi színész is ismerős lehet már innen-onnan: Dominic Cooper, Imogen Poots, Rami Malek, Ramon Rodriguez. Ők is odateszik magukat, rájuk se lehet panasz, de mindenképp Aaron Paul viszi a pálmát.
Végezetül még a zenéről is ejtenék néhány szót. Ez elég egysíkú a filmben, szinte mindig ugyanaz a dallam köszön vissza a 130 perc alatt. De valahogy ez mégse lesz unalmas, mert abszolút passzol a film hangulatához és általában csak a háttérben szól, nem uralkodik a jeleneteken. Inkább a hangeffektek és a kép kap hangsúlyt. Az autók hangja lenyűgöző, hasonlóan jó, mint a látvány.
Összességében tehát a Need for Speed egy kiváló adaptáció a játéksorozatból. Ez a film megmutatta végre hogyan kell játékból filmet csinálni. Igaz a történet nem egy nagy durranás, de azért nem is rossz. De a látvány és a hangulat lenyűgöző és ez uralkodik a filmen, kicsit elnyomja a sztorit, de ez így van helyén. Aki játszott vagy játszik a játékokkal annak kötelező ez a mozi, de azoknak is bátran ajánlom, akik szeretik az akciót, pörgést és az autókat. Egyébként ezt az akciófilmet Scott Waugh rendezte, aki már munkálkodott hasonló stílusú filmeken (Vas, xXx, Az olasz meló, Pókember, stb.), így nem csoda, hogy értette a dolgát a rendezés során. Bár azt ki kell emelni, hogy ezekben a filmekben kaszkadőrként munkálkodott javarészt és nem rendező vagy producerként, ez látszik is, hiszen a Need for Speed jóval felül múlja például a Vast vagy a xXx-et.