A fény gyermeke

Igaz vagy hamis?
Baj van az idővel!
Nem elsősorban az időjárásra gondolok, bár az is megérne egy „misét”.
Az időszámítással, pontosabban az idő vonatkoztatásával.
Mit is  értek ez alatt?
Ha veszed a fáradságot és elolvasod, az írás végére kiderül(het).
A nem túl távoli múltban a kezem ügyébe került egy horoszkóp, vagyis egy adott pillanat csillagállásának képlete.
Ha megkérnének 10 asztrológust, hogy rajzolják fel az idő kezdetét, akkor a tízből kilencen az égitestek eme rajzolatát jelenítenék meg.
Ezt állította a legismertebb asztrológusok egyike a mellékletben található rajzolatról.
Ez az időpont pedig 0001. december 24-e 24 óra 00 perc, vagy december 25-e 0 óra 00 perc, ahogy tetszik. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy ez év december 24-ével beteljesedő 2012 darab esztendővel ezelőtti időpontot ábrázol.
Az asztrológia tudomány, nem valami hókuszpók, hiszen az égitestek egymáshoz viszonyított, matematikai számításokon nyugvó mindenkori állapotát rögzíti.

A fenti dátumról pedig azt gondoljuk, hogy egészen biztosan Krisztus születésének időpontja.

Vagy mégsem? A továbbiakban kiderül!
Heribert Illig Kitalált középkor című könyvében megfogalmazott, betoldott 300 év teóriája egyértelműen megdőlt, hiszen jelenleg az idő kezdetének nevezett ponttól éppen 2012 év telt el. Elég nagy megrázkódtatásnak éltem át ezt a tényt, mert olyan jó volt belekapaszkodni Illigék meglátásába, hiszen a magyar történelem legfőbb vitatott kérdését a Hun gyökereinkre, annak folyamatosságára itt a Kárpát-hazában magyarázatot adott, hiszen az egy emberöltő mértéke valóban elfogadhatóra csökkent az elméletük által.
Mi is képezi a vita alapját?
A magyarok őstörténetét feldolgozó Képes Krónika ugyanis azt állítja, hogy Atilla (isz. 406) királyunktól Álmosig (isz. 819) öt generációnyi idő (Csaba, Ed, Ügyek, Előd és aztán Álmos) telt el. Na már most a kettejük születése között eltelt 413 év miatt azt állítja a (sem nem magyar) Magyar (sem nem tudományos) Tudományos (ezért aztán nem is akadémia) Akadémia, hogy a Képes Krónika kitaláció, hamis adatokat tartalmaz.
Sajnos ezt valóban lesütött szemmel, kelletlenül tudomásul vettük, mert egy emberöltőt nem 80 körüli években számolunk. Ezért jött jól nekünk magyarázatul Illig betoldott 300 éve, mert úgy tűnt, általa helyére kerültek a dolgok. Elkeseredve vettem tudomásul, hogy a fránya horoszkóp által hordozott – általam tényként elfogadott – információ miatt mégsem.
Sehogyan sem akarta az agyam befogadni, hogy a korabeli krónikás szándékosan téves információkat írjon le, amikor semmi indoka nem volt rá. Legalábbis ép elmével elég nehéz okot találni arra, vajon mi késztethetett volna valakit azidőtájt arra, hogy egyértelmű butaságokat fogalmazzon meg az utókor számára. Nyilvánvaló, hogy egy adott uralkodó dalnoka igyekszik a saját főnökét, a korszakot, amiben uralkodik, minél szebb színben feltüntetni, de alapvető dolgok elferdítése nem lehetett érdeke. Más egy csata leírása, ami az ellenoldalon teljesen másképp nézhetett ki, de a kronológia miért szenvedett volna el csorbát?
Egész egyszerűen nem állt érdekében, hogy valótlanságot állítson. Van ilyen a világban persze, de egy korabeli történetíró munkásságát ne tévesszük össze a szándékos történelemhamisítókkal, akik egy nép, egy nemzet elnyomására, elpusztítására törekedvén hazudoznak összevissza, akár egy komplett új történelmet kitalálva – lásd finnugor elmélet.
A 2012 évvel ezelőtti bolygóalakzat és a Krónikában megfogalmazott állítás feloldhatatlan ellentétben, kenetlenül csikorgatta a fogaskerekeket a koponyám által behatárolt térben.
Nem napi szinten, de foglalkoztatott a dolog, mint megoldatlan probléma. Elolvastam minden szemem elé kerülő irodalmat, ami a témával összefüggésben lehet.
Feltűnt, hogy a mai világunkban is a hivatalosnak tekintett dátumozástól eltérően léteznek más, zárt közösségű időszámítási módok. Ilyen többek között a kínai, a perzsa, a buddhista, az etióp, a zsidó, és ilyen az egyiptomi, vagyis régi nevén a kopt.
A kopt egyház 284 évvel van lemaradva jelen időnktől, vagyis napjainkban 1728-ban járnak. Ők az időszámításuk kezdetét egy bizonyos Márk nevű úriember úgynevezett vértanúk útjára lépésének időpontjától eredeztetik, ez pedig szerintük Márk 30 éves korában következett be. (Megkockáztatom, hogy szerintem 50 éves volt, de erről egy kicsit később.)
Erről a bizonyos Márkról azt lehet tudni, hogy ő az a Szent Márk, akiről Velencében a teret is elnevezték, valamint a Biblia négy Evangélistája közül az egyik, a legidősebb. Tehát nem egy jelentéktelen figura. Krisztus után 14-ben született, tehát Isten Fiának kortársa volt.
Hoppá! Hogy is van ez akkor, emberek?
Mit is mondanak a Koptok? Onnét számítják az idejüket, amikor Márk a vértanúk útjára lépett, vagyis betöltötte a harmincadik életévét. Mivel a vonatkozó írások azt állítják, hogy Krisztusnál 14 évvel volt fiatalabb, akkor Krisztus a kopt időszámítás kezdetéhez képest 44 évvel korábban született!!!
Ha a 284-ből levonjuk a 44-et, Krisztus Urunk a jelenlegi 2012 évet számláló egyenes vonalú időskálán az 1-től induló évhez képest a 240. évben született – állítják a Koptok!
Hogy az életünk azért ne legyen ilyen egyszerű, szerintem pedig nem 240-ben született Krisztus. Hogy honnét veszem a bátorságot, hogy egy komplett nép történelmének ellentmondjak? Megmagyarázom egy példával, mielőtt az okfejtéssel tovább haladnánk.
Tehát a példázat, zárójel kinyitva:
Villás Béla nevű spirituális tanító barátom 2005. augusztus 11-én megalapította az Árkádia Fényei elnevezésű egyházát, és szervezetileg is a spiritualitás útjára lépett. Sokunk tiszteletét elnyerve tanítja a nemzetet ősiségünkre, és megvilágítja számunkra a Teremtés rejtett ösvényeit. Tiszteletre méltó cselekedet. Becsüljük sok éves munkáját és emberi magatartását. Ha napjainkban Béla barátom úgy döntene, hogy jobblétre szenderül és elhagy bennünket, emlékét jó szívvel megőriznénk, de valószínűleg ez a sajnálatos esemény nem jelentené egy új időszámítás kezdetét.
Ehelyett tételezzük fel, hogy egy elkövetkező szép napon Béla barátunk sok ezer főt számláló tisztelője előtt előadást tart, majd hirtelen felindulástól vezéreltetve ragyogó fénypalástba burkolódzva, lassan, méltóságteljesen lebegve felemelkedik a földről. A látóhatáron éppen alászálló Nap koronájának gyengéden ragyogó fénye megtörik, pirospozsgás, pufókás arcán, szeméből alágördülő könnycseppjein, melyek földet érve csodásan csilingelő gyémántokká válnak. Előveszi hófehér selyemkeszkenőjét, és lágy mozdulatokkal, barátságos mosollyal istenhozzádot int megrökönyödött híveinek, majd kozmikus sebességre kapcsol és a jelenlévő szemtanúk őszinte csodálatára, fényözönt húzva maga után az örökkévaló részévé válik.
Másnap a fősodrású írott és elektronikus média rövid hírben számol be az eseményről:
„V. Béla szektavezér a jócskán felhalmozódott adósságai miatt a felelősségre vonás elől menekülve ismeretlen helyre távozott”
A jelenlévők – az átélt élmények lenyűgöző hatása alól soha meg nem szabadulva – a múló időt a következőképpen élik meg.
„Az unokám abban az évben született, amikor Tanítónk a szemünk láttára a mennybe ment.”
„Hét évre rá azután házasodtam, hogy az isteni tulajdonsággal megáldott Bélánk emlékezetes módon elhagyott bennünket”
„Milyen fiatalok voltunk még ötven évvel ezelőtt, amikor Szent Béla a jelenlétünkben tért meg az Atya lábaihoz!”
Senki sem fogja az Árkádia Fényei Spirituális Egyház megalapításától mérni az időt, már csak azért sem, mert a nép egyszerű gyermekének fogalma sincs erről az időpontról.
Zárójel bezárva.
A fenti példázat alapján azt bátorkodom állítani, hogy amikor Szent Márkot a nép szeme láttára végigvonszolták az utca kövezetén – nyilvánvalóan megrázó, emlékezetes napot szerezve a szemtanúknak – és szörnyhalált halt, akkor vált mártírrá, vagyis lépett a mártírok útjára, ahogyan a koptok fogalmaznak. Addig „csak” tanító volt. A koptok időszámításának kezdete Márk vértanúk útjára lépésének napja, vagyis amikor 50 éves volt, és nem az egyházának alapítási ideje, amikor 30. életévében járt. Vértanúvá a halála pillanatában válik valaki, amihez pontosan köthető egy kezdet, míg egy szervezet megalakítása egy folyamat, ahhoz kevésbé. Még a cégbírósági bejegyzés fogalma is ismeretlen tényező volt akkortájt ugyebár, amihez esetleg dátumozott dokumentumok kapcsolódnának. Béla barátom kitalált példázatán keresztül gondolom azt, hogy Márk halála napjától indult a kopt időszámítás, és nem az egyházának alapításától – hangsúlyozom, szerintem.
Ha Márk 50. életévében bekövetkezett halála napjához hozzáadjuk Krisztus és az ő születése között meglévő 14 évet, akkor megkapjuk, hogy Krisztus 64 évvel Márk halálát megelőzően, a jelenlegi időskálán mérve a 220. esztendőben született.
A Koptok szempontjából nincs jelentősége, hogy az ő idejük mikor kezdett el ketyegni. Ők valamitől számítva 1728-ban járnak. Annál inkább lehet fontos nekünk, magyaroknak, illetve majd a legvégén kiderülhet, a világ jobbik fele számára is.
A magyarok valódi történelmében Krisztus kiemelkedő szerepet játszott, már származása kapcsán is. (A témakörről bővebb ismeret szerzése céljából ajánlom figyelembe a teljesség igénye nélkül: Papp Gábor, Szántai Lajos, Molnár V. József, Aradi Lajos, Géczy Gábor, Hervay Tamás, és persze Villás Béla előadásait.)
Régebbi történetíróink a következő módon fogalmazták meg azt, amikor egy évszámhoz kötöttek eseményt:
„Urunk megtestesülésétől számított 453. évben tért meg Atilla nagykirályunk az őt megillető helyre, az istenek közé.”
Ha ezt a bizonyos 453-as évet nem az 1-től induló, hanem a 220-tól, Krisztus születésétől számoljuk, akkor kiderül, hogy a jelenlegi idővonalon mérve Atilla 673-ban adta vissza lelkét a Teremtőnek. Na, ugye, hogy ugye?! Mindjárt más a leányzó fekvése az öt emberöltő tekintetében!
Nézzünk csak körbe a nagyvilágban azidőtájt. Ahány ház, annyi szokás, tartja az ősi mondás. Egészen biztos, hogy ez igaz volt az időmérés módjára is. Az egyik helyi uralkodó a születése napjától eredeztette az időt, a másik trónra lépésének napjától, a harmadik lehet, hogy az első spontán magömlésétől számította. Az írott emlékeket valószínű ezek szerint is dátumozta, tehát minden bizonnyal nagy volt a káosz. Azért sarkítom ki ennyire, hogy érzékeltetni tudjam az időszámítás vagylagosságát. Ha belegondolunk, mindenkinek lehet saját időszámítása. Például mérhetjük az időt így is: legénykoromban, házasságomat megelőzően, vagy utána ennyi és ennyi évvel.
Kinek állt módjában a múltban úgymond rendet tenni, egységesíteni az időszámítást?
Száz évvel Atilla halála után, a nagy népvándorlások közepén született, majd 604-ben halt meg I. Gergely, vagy más néven Nagy Szent Gergely, aki igen jelentős személyisége volt korának – a nevéből is látszóan. Az Ő nevéhez kapcsolják a katolikus egyház megreformálását, és ahogy a vonatkozó írások arra utalnak, a világ felépítésének módozatára is hatással volt. 590-től élete végéig, 604-ben bekövetkezett haláláig a római katolikus egyház fejeként, vagyis pápai minőségben. A számára nem tetsző püspököket leváltva, azokat az Ő elvárásainak megfelelő módon szolgálókkal helyettesítve, erős kézzel irányította korának vallási életét.
A zsidóság – összeférhetetlenségük, közösségi életre alkalmatlan életvitelük miatt – a korabeli városokból ki voltak tiltva, oda nem léphettek be.
Nagy Szent Gergely pápa minden befolyását latba vetve elérte a császárnál, hogy a zsidóság minden tekintetben megkapja azokat a jogokat, melyet addig az emberiség gyakorolt. Felmerül a kérdés, vajon mi végett volt ez a nagy buzgalom irányukba? Lehet, hogy vérszerinti érdekek játszottak a pápánál szerepet? Vajon addig miért gondolták úgy az emberek, hogy az életük jobb a zsidók nélkül, mint velük együtt? Miért vettetett ennek véget a nagyhatalmú pápa?
Mit is mond a Biblia:
János Evangéliuma 8. Fejezet 42. bekezdés:
„Jézus ismét szavukon fogta őket: ”Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is…”
János Evangéliuma 8. Fejezet 44. bekezdés:
„Ti az Ördög Atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
János Evangéliuma 8. Fejezet 47. bekezdés:
„Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.”
János Evangéliuma 9. Fejezet 4. bekezdés:
„Erre a zsidók neki támadtak:…..”
Jól értem, vannak emberek, akik Istentől, és vannak lények itt a Föld nevű bolygón, akik nem Istentől valók?
Nevezetesen azok az Ördög Atyától származnak, és Nagy Szent Gergely pápa ezt nem tudta? Netán nem olvasta a Bibliát? Vagy pontosan tudta, és ezért tett meg sikerrel mindent a zsidó érdekekért?
Miért fontos ez az időszámítás szempontjából? Fontos! A későbbiekben meglátjuk, miért.
Nagy Gergely pápa felismerhette a korabeli káoszt az idő múlásának nyilvántartásában előforduló rendellenességekben, és elhatározta, hogy rendet tesz. (Akár sokszor tíz, vagy még ennél is több helyi időszámítás működhetett.) Tehette, mert akarata, hatalma, tehetsége megvolt hozzá. A kérdés az volt, mi legyen az időszámítás alapja.
A papok, mint a történelem során bármikor, nagyon képzettek voltak a tudományok terén. Tökéletesen tisztában voltak a csillagok járásával, és rendelkeztek a horoszkópkészítés és annak értelmezésének képességével. Azt állítom én, nem dokumentumok alapján, hanem a kútfejemből merítve (bár jó lenne a Vatikán irattárában kutakodni), hogy Nagy Gergely is ismerhette az idők kezdetére vonatkozó bolygókonstelláció képletét, amihez igazította az időt.
Kijelenthette a maga tudásából, vagy a tanácsadóira hallgatva – aki ugye akkor már „bárki” lehetett –, hogy ettől a pillanattól – és ez szerintem a 600-as év december 25-e 0 óra 00 percre vonatkozott – bekövetkezett a 600-as esztendő, mindenki ehhez tartsa magát. (A 6-os szám is érdekes információt hordoz!)
Mit is csinált I. Gergely pápa ekkor? Elindított visszamenőleg egy órát, egy rendkívüli kozmikus eseményhez kötve annak startját – felettébb gyanúsan –, azzal az üzenettel, hogy ez az Úr születésének a napja. És majd kiderül, lehet, nem is hazudott. A kérdés majd az lesz: minek vagy kinek az Ura?
Most képzeljük bele magunkat egy kódexmásoló helyébe. A 600-as évhez képest 1000-et írunk 400 évvel később. Az illető a kezébe kap egy dokumentumot, hogy másolja azt át. Ebben azt olvassa, hogy Atilla, a Hunok királya 453-ban halt meg. Teljes joggal úgy véli, hogy azóta eltelt 547 esztendő, és ennek szellemében látja el jegyzettel az általa leírtakat. Valójában csak 327 az eltelt évek száma. Gondoljunk bele! Nem tud különbséget tenni annyi év távlatából, észre sem veszi a rendellenességet.
Ez annyit jelent, hogy Illigék betoldott 300 éve helyett Krisztus valós születésének időpontját helyezték korábbra – szerintem – 220 évvel.

Az idők folyamán így alakult, vagy úgy alakították szándékosan, hogy ez az időpont váljék Krisztus születésének az időpontjává a köztudatban!
Felhívom a figyelmet, hogy „ez a” Gergely pápa nem keverendő össze XIII. Gergely pápával, aki – milyen érdekes, éppen ezer évvel később élt és szintén naptárral foglalkozott – lerakta a napjainkban használatos „Gergely naptár” alapjait. (És csak úgy mellesleg: szept. ami a kilencedik hónap, 7-et jelent, okt. 8-at, nov. erre nincs ötletem, dec. (decád)10-et. Fog itt még néhány csontváz kihullani a szekrényből.)
Tudom, még mindig nem érthető, mi is a legfőbb bajom ezzel az időszámítással. Néhány mondat után, reményeim szerint világossá válik.
A mi világunk egy duális világrendszer. Mindennek megvan az ellentétpárja, a jónak a rossz, a fehérnek a fekete, a negatívnak a pozitív, a magasságnak a mélység, a fénynek a sötétség stb. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy ha van Fény Gyermeke, ezen alapon kell lennie a Sötétség Gyermekének is. Logikai úton el tudnám azt fogadni, hogy a Fény Gyermeke a legnagyobb sötétség idején, vagyis jelenleg karácsonyként tartott napon szülessék. De akkor mikor születhet meg a Sötétség gyermeke? Netán a legnagyobb Fényben? Kizárt!
Ezért aztán a következőt állítom:
A Fény Gyermeke az évkör leghosszabb napján, vagyis nyáron születik. Az én olvasatomban a jelenlegi idővonalon mért 220-ik év június 21-én. Magam részéről egyáltalán nem leszek meglepve, ha ekkor megtalálják az eddig keresett „betlehemi csillagot”, és nagyjából 33 évvel később a bibliai napfogyatkozást.
Szerintem a Sötétség Gyermeke az évkör legrövidebb napjai egyikén jön a világra, vagyis ez éppen lehet december 24-e éjfél is. (December 21-től 24-ig ugyanis egy tapodtat sem hosszabbodnak a nappalok. Mintha megállna ekkor az idő.) Ekkor születik meg a Sötétség Gyermeke – másnaptól kap erőre a nap, és kezd emelkedni a horizonton -, Ő nem más, mint maga LUCIFER, vagy más néven a Fényhozó, az Úr, az anyagi javak, a pénz által befolyásolt világ, Bolygónk jelenlegi Ura! Őt ünnepeltetik velünk Karácsonykor évszázadok óta!
A fenti teória alapján is megállja a helyét Illig jónéhány – évszámzavarból fakadó – történelmi rendellenességre vonatkozó észrevétele, azzal a különbséggel, hogy a nehezen fenntartható időbetoldásos összeesküvés-elméletére alapozott meglátásai egy nagyon egyszerű és életszerű dologgal valóban megmagyarázhatóak. Minden bizonnyal akadtak olyan felkészült csirkefogók a múltban, akik észrevették a kettősséget, és ki is használták azt saját érdekükben, ahogyan Illig rámutatott. Ők különbséget tudtak tenni az Urunk (Krisztus) megtestesülésétől számított idő és az Úr (Lucifer) megszületése között meglévő időbeli eltérés között, egyben magyarázatot kapunk arra is, miért volt annyira fontos a Hunokat és elődeiket barbár, istentelen, kulturálatlan pogányoknak beállítani, olyanoknak, akiknek Istenhez semmi közük, nemhogy még földi Gyermekének tanítói legyenek.
Kétségem sincs az felöl, hogy ezzel az állításommal megsértem a judeokeresztény egyház érdekeit, és magamra vonom annak minden dühét. Mielőtt azonban nekem esnének, jó lenne, ha valós (!) magyarázatot tudnának adni arra vonatkozóan, hogy a katolikus egyház megalapítójának tartott – őszerintük Szent – Péter, miért fejjel lefelé halt meg a keresztjén. Vagy az a bizonyos Saul rabbiból lett Péter nem is fejjel lefelé lógott a feszületen, hanem egy fejjel lefelé álló keresztre volt ráfeszítve, az Ő Ura tiszteletére?
Ugye nem mindegy!
Azért nem árt, ha körbenézünk egy kicsit ezúttal a saját házunk táján is. Milyen napjainkban egy átlagos karácsonyi ünnep? Talán az is beszédes lesz egy kissé.
Hallottunk már a karácsonyi tumultusról, bevásárlási őrületről? Hallottunk már az „ünnepi” vacsorát megelőző „jaj, csak mindennel kész és rendben meglegyek időben” megfelelési kényszer okozta stresszről, az ehhez párosuló családi veszekedésekről? A karácsonyfa beszerzésével, felállításával, díszítésével összefüggő vitákról, majd esetleg az ezt követő kedvetlen, feszült asztalhoz ülésről? Hallottunk már az eszeveszett, erőn felüli – borzalom, hitelből való – karácsonyi, többnyire szórakoztató elektronika legújabb vívmányaiban megtestesülő nagyberuházásokról? Van tudomásunk az évvégén különösen szárnyra kapó kereskedői szellemről, a megélénkülő kufárvilágról?
Ugyanakkor vettünk már részt egy nyári napfordulón tartott tűzszertartáson, amikor egymást nem is biztos, hogy ismerő emberek ölelkeznek össze – elfeledve legalább egy rövid időre mindennapi kínjaikat, gyötrelmeiket – szeretetben, békében, boldogságban?

Orosházi Ferenc